69.        Hála

Pillantásom adtam  

míg mások elkerültek 

ott voltam veled

míg dörgött villámlott

feletted

mikor kísértet-járta éjszakán

hívott a tajtékos mély

megtartottalak

majd láttam felfényleni mosolyod

kínzott arcodon

pilláid tövében a könnycsepp

jutalom.

soha ne légy hálás nekem

a hála megkeseredik a szájban

átmegy az utca túloldalára

ha találkozik veled

kupec kínálja vásárban jótetteit

s besöpri hála kincseit

te add tovább annak

akit elkerülnek

aki felett villámlik

és hívja a tajtékos mély

add tovább azt

amiből neked sincs elég.

70.            A szavak riherongyok                     

a szavak riherongyok

állnak minden utcasarkon

szobor tövében ablakokból kikandikálva

kínálgatják magukat raggal

vagy alig-nadrágban

felcicomázva lila rúzzsal ajkukon

festékkel vastagon

egyik neccharisnyás lábukról 

a másikra állnak vagy sétálnak

s ha jön a balek odakiabálnak

én kellek neked vigyél haza édes

kuckózzunk be versedbe

akár a vetetlen ágyba

tied vagyok egészen

lábaim nyakad köré fonom

felkínálom azt aminek hiszel

aztán már késő

mondhatod

én nem ezt akartam

te riherongy 

74.       Szerepek

Éppen mikor botlottunk össze

ő anyát keresett

menekülve futott karjaimba

mikor apát én

öleltem férjet

és csak válogattam

ő jóbarátnak

vele a lelkizések

adtam szerepet útitársnak

ő zsöllyetárs volt

vele az ágyban…

mert többet nem reméltem.

73.        Nőnap*

Ha lett volna Apám, figyeltem volna

hogy borotválkozik naponta,

keze hogy simítja hajam.

Láthattam volna hogy pillant Anyámra,

hogy néznek össze cinkosan.

Ha lett volna bátyám,

meghúzta volna copfomat,

ha ő elszívott egy cigit

beárultam volna biztosan,

öcsém, kivel játszhattam volna katonásdit

és olvashattam volna Karl Mayt neki.

Ha lett volna Anyámnak bátyja,

neki óriás cipője s cigaretta szaga ruhájának.

Ha lett volna gyermekéletemben,                                   

megtanultam volna a Férfit

s nem féltem volna tőlük soha.

* Megjelent a Szóhalászok 2020. Litera-Túra antológiában

72.         Szitakötő

 Müller Rita: Imago – festett hernyóselyem faliképéhez

Szitakötő szárnyán lebben a sárga

csöppnyi citromost keverve kékbe

s hogy a fénysugár miként találja

új ruhát ad a szitakötőre

érinthetetlen szárnyait

szabó helyett fény öltözteti

kékbe sárgába zöldbe

mik hajolnak egymásra elvegyülnek

s a derengő hajnal kékjébe mártva

harmatcseppből font fonállal öltve

rajzolnak pille selymet a levegőbe.

 84.          Merengés 

Lehetne másképp is, mint izgatott ujjakkal

félő-vágyó szívvel kotorászni

hátrahagyott törmelékben,

könnyben, felköhögött vérben ?

Mélyén az emlékezetnek,

éjsötétben, dermesztő hidegben,

rég elsüllyedt hajóroncsot

korall-védte szövedékből kibontani

s megtalálni ősi csöndben, csontvázkézben,

szelencéjét el nem sírt gyémánt könnynek ?

Majd felbukkanni napsütésre,

lebegni hűs szellővel arcomon

és már a könnyeken megtört fény

milliárdjaiból rakom össze a napom.