84.          Merengés 

Lehetne másképp is, mint izgatott ujjakkal

félő-vágyó szívvel kotorászni

hátrahagyott törmelékben,

könnyben, felköhögött vérben ?

Mélyén az emlékezetnek,

éjsötétben, dermesztő hidegben,

rég elsüllyedt hajóroncsot

korall-védte szövedékből kibontani

s megtalálni ősi csöndben, csontvázkézben,

szelencéjét el nem sírt gyémánt könnynek ?

Majd felbukkanni napsütésre,

lebegni hűs szellővel arcomon

és már a könnyeken megtört fény

milliárdjaiból rakom össze a napom.