52.       Félelem

       Táncos lépteimet megbotlatja  a félelem

       sarokban kuporogva várja

       mikor ugorhat nyakamra

       hogy fülembe vinnyogja hangjait

       csöpögő eresznek repedező falnak

       hangosra állítok cintányért dobot

       mindenféle hangzót de hiába

       a gondolatok vetítővásznán

       olvasom képekké formálva

       s így torkon ragadva

       lélegzet visszafojtva várom

       életem mikor élhetem

       félelem nélkül a hangya avarban.