1.
Megszületnem sem illett volna
törvény tiltotta
tüdőbeteg nem házasodhat
így nem csinálhat gyereket
2.
Csak húzni a
múlt szekerét
sokasodó
batyukkal telve.
Már
sodorhatná el az idő
temethetné
be a homok
belenghetné
gyerek zsivaj
könnyíthetné
szerelmes szó
elsuttogott.
3.
Gyógyult
szárnyú galamb röppen
cserépkályha
tetejére
és este már
kanalazzuk
a levest
belőle.
4.
Pincéből
jövet
sétálni
mentünk
valaki fogta
a kezem
az úttesten
feküdt a katona
s nem láttam
mást csak azt
hogy
tekergőznek, forgolódnak
a belek.
6.
Sötétedik
ajtónk zárva
kinn
rekedtünk húgommal
a
disztingvált polgári házban.
Míg nem
egyszer gondos kezek
pokrócot
dobtak le a földre
elfoglalhattuk
helyünket
a lábtörlő
mellett.
25.
„Van nekem
egy csíkos gatyám”
éneklem
veszettül
a felnőttek
kértek
„Abban
hordom a furulyám”
itt már
nevetnek
és én nem
értem
csörgősapkás
kis bohócot
csináltak
belőlem.
jó vicc,
gondoltam később
s még mindig
nem értem
mire jó a
gyerek
táncol,
énekel, meghúzza
az ujjad,
mint Alexander.
A bohóc
nevettet
de ő maga
nem nevet.
29.
A társas
játék minden figurája
kitűző lett
és büszkén
masíroztam
Piroskával,
Hamupipőkével
a mellemen.
Aztán anyuka
voltam
nagynéném a
baba, ki csak óbégatott
így hatalmas
testét ringattam a padon
míg le nem
esett
és pont rám
esett.
Bóklásztam
réteken
gyomrom és a
Nap vezetett
jött velem
kedvesem éneke
„Megyen már
a hajnalcsillag lefele „.
A
vályogvetők befogadtak
szórtam
velük a töreket
nevettem a
Nap alatt
és tapostam
a vályogot
hatévesen.
19.
halál
lehet barát
lehet
várva-várt,
váratlan,
rémisztő, kegyes
mindig
döbbenet.
A halál
jéghideg,
sötét és
végleges.
Az életből
kiszakít
belök a
semmibe.
Vagy.
Egy pillanat
és ott
vagyok a fényben
s már nem
tudom
ki voltam a
földi létben.
Bárhogy is
akiket itt
hagyok
néhányan-páran
kiknek fáj
hiányom
ők tudják
itt éltem
de már nem
vagyok.
a halál
belőlük visz el egy darabot.
9.
Mondjátok
fontos az,
hogy halálunk
után
emlékünk megmaradjon?
Hogy ott
éljünk
sokaknak
tudatában,
szívében,
fotóalbumában
hosszan?
10..
Az origótól
balra a volt
jobbra a van
és talán a lesz
gömbölyű
karácsonyfa dísz törékenységű
az emlékezet
két
tenyerembe csomagolva lehelem
belé az
életet
újra
meg újra
és újra
belekezdek
de nem bírok
végig menni
a
számegyenesen.
. Barátság
Ha tudom
semmibe zuhanó álma
tágra meredt
szemű éjszakája volt
ha tudom a
tükör nyelvet öltött
a mérőszalag
zsugorodott
ha tudom
gyermekét néha
ölelni
vágyik csendben habozva
érinti kezét
a piacon ha
viszonozzák mosolyát
meglebbenti
lépteit a perces remény
térképet a
legalsó fiókba rejti
de vágyik a
vágyat újra élni
teste
átlátszó üveg lesöprik
tekintetüket
a szembejövők
akkor smink paróka
rúzs a szájra
kesztyűt felveszi a világgal
titkolt kudarcok
titkolt sebek
lakkal bevonva
emésztenek
ha elsuttognád szégyenpír gyúlna arcodon?
Talán a tükör túlsó felén
én vagyok.
titkolt kudarcok
titkolt sebek
lakkal bevonva
emésztenek
ha elsuttognád szégyenpír gyúlna arcodon?
Talán a tükör túlsó felén
én vagyok.
