94.   Euthanázia

Nem volt játéka semmi,

nincs mit a sírgödörbe utána dobni.

Csak az élet volt, abból is csak tizennégy év velem,

nem volt dátum, hogy számolhatnám

a hónapokat, napokat, órákat, perceket.

Körbefonta valómat, belém nőtt,

mint fába a nemes ág, ha beoltjuk,

hogy édes ízű, gömbölyű,

hamvas  gyümölcsöt teremjen.

Most még a nyitott sír felett

az irracionális tagadás,

az izmaimba kódolt jel,

hogy óvatosan lépjek, megfontolva, testét el ne tiporjam,

mindig ott szundított el ahol éppen ráért,

de valahogy a közelemben,

a konyhában főzés közben, éjszaka a vécé ajtó előtt dekkolt,

kinyújtózva álmodta az igazakét.

Tudom, még sokáig beszélni fogok hozzá, vele, pedig

eddig sem válaszolt, még a füle botját sem mozdította.

Most csak arra vágyom, hogy este legyen,

s Ő a föld alatt, én a kanapén a jó kutyaszagban.