71. Döntés
Szőnyegen kutyaszar
konyhakövön pisi tócsa
ez nem volt mindig így persze
csak mióta vak és süket
sőt már szaglása sincsen
kora matuzsálemi
nekem kell eldönteni
hogy ma vagy holnap
esetleg már tegnap kellett volna
a lélegzetét megakasztani
hogy csendben aludjon el
kisimulva minden szál szőre
szemén a hályog átlátszóvá váljon
hogy lássa könnyes mosolyom
ha csak pillanatig is hallja nevét
hogy ne felejtse ha bemutatkozik
odafent a kutya-angyalok között
de most még nevetek ha látom
hogy falja a kitartását díjazó
lazacos jutalom falatot
a napi fél almát a hypoallergén tápot
s ebből is azt látom élni akar
gyűjti az erőt a mai napra
felbukásokhoz elesésekhez
ha egy fal vagy szúrós bokor útját állja
forog órákig némán egyre szűkülő
körben körbe körbe
vajon mi hajtja hogy nem fekszik le
elnyugodva mindörökre
rám testálta hogy Istent játszva
vagy inkább rettenetes dolgát
helyette elvégezve vegyem ölembe
s vigyem végzetes útjára
hogy aztán este az ágyam mellett
hiába keresve alvásba sírjam magam
s minden pillanatban ott legyen hiánya.
